BKB
  • Történet
  • Kolozsvári Egyetem

A kolozsvári egyetem története

1565:
A kolozsvári Diéta egy felsőfokú oktatási intézmény létesítéséről döntött.
1581:
Báthory István uralma alatt Kolozsvárott, a Farkas utcában, felavatták a Kollégiumot, amelyet egy év múlva XIII. Gergely pápa akadémiai rangra emelt. A tanítás latin nyelven folyt, jezsuita rendbeli tanárok és papok tanítottak. Az intézmény általános, alap- és felsőfokú képzést biztosított.
1622:
A protestáns hit fokozatos terjedésével Gyulafehérvárott egy református kollégium létesítése vált szükségessé. A frissen alakult intézményben számos híres európai tanár és tudós tanított.
1658:
A tatárjárás ideje alatt a Kollégium és a könyvtár megsemmisült.
1693:
Újraalakult Kolozsvárott a Jezsuita Akadémia. A teológiai tudományok mellett természettudományokat, matematikát tanítottak. Az akadémia székhelye a Farkas utcába került.
1754:
Balázsfalván megnyílt az első román középiskola. Az Ortodox Egyház ugyanitt egy Teológiai Szemináriumot indított.
1766:
A jezsuita rend feloszlatása után (XIV. Kelemen pápa) a kolozsvári Kollégiumot a piaristák vették át. Hivatalosan is az egyetem elnevezést használták, és az intézmény négy karral működött: Teológia, Jog, Bölcsésztudomány és Orvostudomány. 1703-ban az intézményben 50 diák tanult, 1770-ben a diákok száma 493-ra nőtt.
1784:
A Habsburg birodalom egyetemeinek száma háromra csökkent. A Kolozsvári Egyetem először akadémiai rangú Lyceum-má, majd középiskolává fokozódott le. 1781-ben a német oktatási nyelvet tették kötelezővé. A középiskolából nem egyetemi rangú Jogi Akadémia és Orvostudományi Intézet vált ki.
1784 - 1872:
Erdély egyetem nélkül maradt. Az általános- és középiskolákban a magyar oktatási nyelvet vezették be. A Kolozsvári Jogi Akadémia Szeben városába költözött.
1872:
Az uralkodó aláírta a Kolozsvári Egyetem létrehozását és működtetését elrendelő 19-es törvényt. Az egyetem négy karral indult: 1. Bölcsészettudomány és történelem; 2. Jog és politikatudomany; 3. Matematika és természettudomány; 4. Orvostudomány. Az oktatás nyelve magyar. Az egyetem 258 beiratkozott diákkal indult.
1881:
A Kolozsvári Egyetem hivatalos elnevezése Ferenc József Tudományegyetem lett.
1895:
Az új főépület felápítése. Az itt tanító személyiségek közül kiemelkedik: Brassai Sámuel (1800 - 1897, matematikus, nyelvész, esztéta), Böhm Károly (1846 - 1911, filozófus), Gombócz Zoltán (1877 - 1935, nyelvész), Entz Géza (1842 - 1919, zoológus), Szádecky Kardos Lajos (1859 - 1935, történész).
1902. okt. 13.:
Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter jelenlétében ünnepélyesen felavatták az egyetem épületeit. Az ünnepélyre a Mátyás-szobor leleplezése utánt került sor.
1918:
A gyulafehérvári román nemzetgyűlés kikiáltja Erdély egyesülését Romániával.
1918 - 1919:
A Ferenc József Tudományegyetem utolsó féléve. A beiratkozott 2570 diák 83%-a magyar. Megkezdődtek a tárgyalások egy román egyetem létrehozásának érdekében. Az új hatalom, katonai felügyelettel véget vetett a Ferenc József Tudományegyetem kolozsvári működésének.
1919. szept. 1.:
Megalakult a román tannyelvű I. Ferdinánd Tudományegyetem. A tanárok száma 171, a beiratkozott diákok száma az első félévben 2034, a második félévben pedig 2552. Az egyetem első rektora Sextil Puşcariu. Az egyetem rendelkezett a Kristof György által vezetett Magyar Nyelv és Irodalom, valamint a Gustav Kisch által vezetett Német Nyelv és Irodalom tanszékkel.
1921:
Az elűzött Ferenc József Tudományegyetemet Szeged városa fogadta be és ott működött tovább.
1940:
A II. Bécsi Döntés következtében Észak Erdélyt visszacsatolták Magyarországhoz. Az I. Ferdinánd Tudományegyetem Szeben városába költözött.
1940:
Kolozsvárra visszaköltözött és újraindult a magyar tannyelvű Ferenc József Tudományegyetem.
1944:
Románia Németország ellen fordította a fegyvert, átállt a Szovjetunió oldalára. Előretört a kommunista hatalom. A szovjet hatalom a létező intézmények fennmaradása mellett döntött.
1945:
A román adminisztráció visszavezetése Észak Erdélybe.
1945. máj. 29.:
Románia Hivatalos Közlönyében megjelentek a 406-os illetve a 407-es törvényerejű rendelkezések, amelyek kimondták a román tannyelvű népi-, közép- és főiskolák június 1.-től történő visszatérését, illetve azt, hogy Kolozsvárott 1945. június 1-i hatállyal magyar tannyelvű Állami Tudományegyetem létesül négy tudományos karral: 1. Irodalom és Bölcsészet; 2. Jog és Közgazdaság; 3. Természettudomány; 4. Orvostudomány. A rendelet az egyetem használatára bocsátotta a Regina Maria leánygimnázium épületét. A létesített egyetem kiadásainak fedezésére a rendelet rendkívüli költségvetési hitelt helyezett kilátásba. A törvényrendeletet Mihály király, Ştefan Voitec nemzet–nevelésügyi miniszter és Mircea Duma pénzügyi igazgató írta alá.
1945. dec. 11.:
A kolozsvári magyar egyetemet a Bolyai Tudományegyetem névvel ruházták fel. A karok elhelyezése okozta a legtöbb nehézséget. Végül is az Orvostudományi Kart, mint az egyetem szerves, alkotó részét, Marosvásárhelyre helyezik át, ahol a helyiségek kérdése könnyen megoldható volt.
1947:
Romániában kikiáltották a Köztársaságot.
1948. aug. 3.:
Az új tanügyi reform számos változást hozott a Bolyai Tudományegyetem életébe. A közgazdaságtudományi tagozat egyetlen szakkal folytathatta működését. A kémiai kart a természetrajzi karral párosították, a nyelvészeten megszűnt a klasszika-filológia tagozat, stb.
1956:
A kolozsvári diákok szolidarizáltak a magyarországi forradalom elveivel.
1959. feb. 26. - 1959. már. 5.:
A kommunista hatalom parancsára megkezdődtek a két egyetem egyesítését szorgalmazó gyűlések, amelyek néhány hónap alatt a két egyetem teljes összeolvadását eredményezték. Az egyesítési folyamatot Nicolae Ceauşescu és Ion Iliescu akkori KISZ-elnök vezették. Az erőszakos egyesítés lelki nyomása alatt a Bolyai Tudományegyetem rektorhelyettese és egyik tanára öngyilkos lett. Az így keletkezett Babeş-Bolyai Tudományegyetemen fokozatosan megszűntek a magyar csoportok.
1989:
A lezajlott változások után, habár felmerült az önálló anyanyelvű oktatás szükségessége, az egyetem kérdésében nem születtek döntések. A Babeş-Bolyai Tudományegyetemen magyar csoportok alakultak. Az egyetem továbbra is összevont maradt, a magyar csoportok nem élvezhettek önállóságot.

A kolozsvári egyetem rektorai

1872-1873: Berde Áron
1873-1874: Schulek Vilmos, Machik Béla
1874-1875: Finály Henrik
1875-1876: Entz Géza
1876-1877: Groisz Gusztáv
1877-1878: Genersich Antal
1878-1879: Imre Sándor
1879-1880: Brassai Sámuel
1880-1881: Haller Károly
1881-1882: Ajtai K. Sándor
1882-1883: Szabó Károly
1883-1884: Abt Antal
1884-1885: Csiky Viktor
1885-1886: Maizner János
1886-1887: Szamosi János
1887-1888: Kanitz Ágost
1888-1889: Kolosváry Sándor
1889-1890: Klug Nándor
1890-1891: Szász Béla
1891-1892: Koch Antal
1892-1893: Óvári Kelemen
1893-1894: Brandt József
1894-1895: Meltzl Hugó
1895-1896: Martin Lajos
1896-1897: Farkas Lajos
1897-1898: Lechner Károly
1898-1899: Terner Adolf
1899-1900: Fabínyi Rudolf
1900-1901: Vályi Gábor
1901-1902: Lőte József
1902-1903: Schilling Lajos
1903-1904: Apáthy István
1904-1905: Kiss Mór
1905-1906: Szabó Dénes
1906-1907: Moldován Gergely
1907-1908: Farkas Gyula
1908-1909: Jancsó György
1909-1910: Udránszky László
1910-1911: Szádeczky-K. Lajos
1911-1912: Szádeczky-K. Gyula
1912-1913: Kosutány Ignác
1913-1914: Kenyeres Balázs
1914-1915: Márki Sándor
1915-1916: Tangl Károly
1916-1917: Lukáts Adolf
1917-1918: Rigler Gusztáv
1918-1919: Schneller István
1919-1921: Kolosváry Bálint
1921-1922: Menyhárth Gáspár
1922-1923: Pfeiffer Péter
1923-1924: Veszprémi Dezső, Reinbold Béla
1924-1925: Csengery János
1925-1926: Riesz Frigyes
1926-1927: Tóth Károly
1927-1928: Reinbold Béla, Issekutz Béla
1928-1929: Dési Lajos
1929-1930: Győrffy István
1930-1931: Kováts Ferenc
1931-1932: Veress Elemér
1932-1933: Schmidt Henrik
1933-1934: Széki Tibor
1934-1935: Kiss Albert
1935-1936: Ditrói Gábor
1936-1937: Erdélyi László
1937-1938: Gelei József
1938-1939: Ereky István
1939-1940: Baló József
1940-1941: Bartók György
1941-1942: Szentpétery Zsigmond
1942-1943: Kovrig Béla
1943-1944: Buza László
1944-1945: Miskolczy Dezső
1945-1948: Csőgör Lajos
1948-1949: Balogh Edgár
1950-1952: Nagy István
1952-1956: Bányai László
1956-1959: Takács Lajos